Munkahelyi ártalom:-)

Nagyon ráérő időmben készítettem egy edényfogót....persze csak olyan ultraegyszerű, semmi cicoma:-))
Amikor elkészült és felakasztottuk a falra, akkor vettük észre, hogy a színösszeállítás tökéletesen illik a csempén lévő díszekhez:-)



Ennek örömére ma lemostam a konyhabútort és a csempét, és a helyére raktam a csodaszép edényfogót:-)
Apró kis edényfogó, apró kis örömök:-)
ÉÉÉÉééééssssss! Pénteken megyünk haza...!!!!:-))))))))

Érdekességek

Valahova egyszer csináltam egy fotóalbumot, de elfelejtettem a nevét:-) Pedig tök jó lenne oda feltenni a fotókat, azok számára akik nem járnak facebook-ra:-)
Remélem majd eszembe jut..:-)
Nos, két friss élmény.
Németországban a közlekedésben a helyijáratos - de lehet hogy a helyközi is- buszok előnyt élveznek. Van bennünk valami adó-vevő kütyü és ha közelednek egy lámpához, akkor az zöldre vált és elengedi a buszt, ha törik, ha szakad.:-)
Ennek az egyik oka az hogy ezzel is vonzóbbá szeretnék tenni a gyalogos+buszos közelkedést az autózással szemben, a másik pedig, hogy a rendesen megszámított buszjegyért legalább szolgáltatnak is valamit. Nevezetesen gyors és pontos buszközlekedést, ahol nem a piros lámpa előtt telik le az ember fél élete...
Vajon ha minden nyugatit majmolni akarunk...ezt nem kéne? :-)
A másik élmény is érdekes és otthon nem kivitelezhető:-)
Édes kis német városka, tele kirándulókkal, turistákkal. Az egyik ház előtt egy pad, a padon egy kosár alma és egy kosár birsalma. Felettük az ár, az alma 1 euro/kg, a birsalma 15 euro.
Aztán még egy kis táblácska:
A gyümölcsök nem lettek permetve.
Ha vásárolni kíván, kérem csengessen.
Hát mi kipróbáltunk::-) CSengettünk, jött a bácsika, lemért 2 kg almát, fizettünk és távoztunk.
( és 3 méter múlva, már mindnégyen almát rágicsáltunk:-))

Meglepi

A következőre jöttem rá: a németek nagyon tudnak örülni.
Általában is jókedvűek, mosolyognak és köszönni is dalolva köszönnek. ( ez az a bizonyos tschüss...köszönés)

Tegnap nem tudtam mit találjak ki ebédre. 3x másztam be a hűtőbe de nem találtam semmi ehetőt:-)
Aztán rábukkantam az előző napi rizibizire...:-)
Belezúdítottam egy serpenyőbe egy kis olaj kíséretében. Aztán elborult az agyam..és beleszórtam mindent amit találtam...:-)
Hagymát, szafaládédarabkákat, paprikát, paradicsomot, egy kis borsot tekertem rá...Aztán amikor összerottyant egy tányérra szedtem és tettem rá egy kis reszelt sajtot:-)
Hm..egészen ehető lett:-))

Magyaros penne

Hiányzik a jó kis cupákos, füstölt csülkös, káposztás gyomorterhelő magyar koszt...:-(
Ezért tegnap picit felidéztem az ízeket...:-)
Szalonnát pirítottam, majd hagymát szeltem rá. Aztán tettem rá zöldségeket: sárgarépát, borsót, karfiolt. Megpároltam, majd nyakon öntöttem egy fél pohár tejszínnel.
Amikor besűrűsödött kicsit, hozzákevertem a kifőtt penne tésztát. Összerottyantottam majd ment a tányérra. Ott még nyakoncsaptam egy kis reszelt parmezánnal és jó is volt:-)
Fotó nem készült, mert amire észbekaptam elfogyott a fotóalany:-))
Drága párom megint azt mondta mint eddig minden este: ilyen máskor is csinálunk...:-)))
Hát..kell ennél több? :-))

Az első út

Örömmel jelentem, túléltük:-)
Én is és az autó is:-) Na persze milyen dolog lett volna a születésnapomon ronggyá törni magam, nem igaz:-)
Talán az is ösztönző hatású volt az úton, hogy tudtam hogy ha épen hazaérek pezsgőzni fogunk:-))
Nem volt olyan vészes, mint amire számítottam, bár néhányszor elnavigált a naviga rossz irányba, de megoldottam.
Azóta már ma is tettem egy utat, más irányba, de ez is sikeresen végződött:-)
Itt annyi volt a gond, hogy rossz sávba soroltam, így kis kerülővel értem csak haza.
Ma még lesz egy köröm, újfent más irányba....lassan olyan leszek, mint kis hazánk utazó nagykövete:-)

Kirándulás

Esslingen am Neckar, Stuttgart elővárosa ( vagy valami olyasmi) Ez is, mint a környék többi része dimbes-dombos....de azért Zala szebb:-))
Ott messze a domboldalon szőlőtermesztéssel foglalkoznak...( hm.nem rossz hely ez) :-)



A háttérben a Neckar folyó és Stuttgart.

Néhány fotó a tett helyszínéről:-)

Ha kinézek itt a monitor fölött az ablakon, akkor ezt látom. Mellettünk építkezés folyik és a naaaaagy daru időnként belelóg a látképbe. Máskor pedig a repcsik:-)
Itt van a leszállófolyosó vagy mi, szóval itt már alacsonyan vannak a gépek, mert nem messze van a stuttgarti repülőtér.



A berkheimi régi városháza épülete. Most szerintem lakások vannak benne:-) Van néhány ilyen régi ház ebben a városrészben, de jobbára újabb építésű családi házakból áll a település.
És viszonylag "rendes", rendezett környék. ( láttam rosszabbat is már itt)




Még egy érdekes régi ház:-)

Nyelvgyakorlás

A másik mumus. Amúgy elég jól elvagyok:-)))
Állítólag sokat kell tv-t nézni, rádiót jallgatni, akár úgy is hogy közben nem figyelek oda, vagy éppen relaxálok.
Ennek a hatásáról még nem tudok beszámolni, bár sok érdekes tv-műsort láttam eddig. ( bár érteni nem értettem ugyanannyit) :-)
Találtam viszont két érdekesnek tűnő oldalt:
Ez egy szótanuló program:

http://www.szokincsfejleszto.hu/nyitolap

Ide be lehet gépelni azokat a szavakat amiket meg akarunk tanulni, aztán lehet gyakorolni őket. Ugyanígy lehet azokat is gyakorolni, amiket mások írnak fel. NEM csak német szavak gyakorlására alkalmas.
A másik csak német, és német nyelvű oldal:
http://www.deutsch-perfekt.com/deutsch-lernen/tests/einstufungstest

Itt csak néhány gyakorlat van, ami ingyenes, a többiért fizetni kell(ene)

Autózás még mindig:-)

Tapasztalataim napról napra bővülnek e téren:-)
A környéken ahol lakunk sok kisebb városka található, egymástól 3-6 km távolságra.
A települések között a sebességhatár 70 km/h, de ha kereszteződés következik -akár lámpával védett, akár nem- a sebességet le kell csökkenteni 50-re. Ez többször előfordul a nyílt pályán az országúton is. A városkákban 50 km/h vagy 30 km /h a megengedett, tehát itt a száguldozásra sok esélyt nem adnak. Arra ott vannak az autópályák.
A városokban a vszélyes, szűk, gyalogosoktól hemzsegő helyeken 30 km/h, akát több km hosszan is.
Na ez azért furcsa egy magyar vezetési stílushoz szokott egyénnek. És persze, hogy ne feledkezzünk meg magunkról és a határokról, sok szép fotót kaphatunk a rendőrségtől...:-)
Ezen kivül büntetnek és pontokat vonnak le...
A városkákban elég gyakori a jobbkéz szabály. Egy szélesebb útra torkollanak be kis mellékutcák és bizony azoknak van elsőbbségük akik onnan jönnek. Erre az útra felfestett hatalmas négyzet alakú jel is figyelmeztet.
Az autósok általában nyugodt tempóban közlekednek, türelmesek, de ha elalszol a lámpánál van hogy dudálnak...sőt akkor is amikor mögötted van és érzi hogy nem fog átférni, ha te nem mész gyorsan. Na..az ilyen vezetők többnyire nem németek:-)
A többsávos utak és gyorsforgamli utak, autópályák még nem a kedvenceim, így erre nem is vesztegetek szót:-)
A kisvárosi vezetés lényegét összefoglalva: Aki ilyen helyen kezdőként közlekedik, annak ajánlatos kettőnél több szemmel rendelkeznie:
mert ugye kell nézni a lámpákat, a táblákat, a jobbkezes utcákat, nem árt a gyalogosokra sem figyelni, mert mindenhol totális előnyt élveznek, lesni kell a kilometerórát, az előttünk, hátunk mögött, mellettünk, a másik sávokban közlekedőket. Ha van gps akkor azt is, ja és azt persze hallgatni is kell, bár néha nagy hülyeségeket mond:-)
Ezen kívül figyelni kell kezünkre-lábunkra, hogy jól nyomja, jó helyre tegye, jókor vegye ki, engedje el stb...
Ja..és a kellő nyelvtudás hiánya is arra ösztönöz, hogy ne csináljak hülyeséget, mert ha balhé van nem tudom kimagyarázni magam.:-)
Az első önálló utam csütörtökön lesz, 10 km-re....
Amióta ezt tudom, elég gyakran kell pelust cserélni. A férjem elmegy reggel bicajjal dolgozni és pedig 12 felé indulok...és nem szabad bénázni, mert nem lesz aki szól, segít, mutatja az utat usw.
Nagyon erősen gondolkodom, hogy holnap este teszek egy önálló kört itt a környéken, bemelegítésnek.
Amyúgy nagyon sokat számít, hogy a drága páromtól CSAK pozitív megerősítést kapok, tehát annyira béna nem lehetek a vezetésben:-)
Ja..és a várakozásnál fényévekkel ügyesebben beparkoltam a garázsba egy másik ( baromi drága) autó és egy oszlop közé a mi "kis" hajónkkal...:-))
Megnyugtató a tudat, hogy a mi kis hajónk nem a német autógyártás legújabb és legdrágább terméke, de mégsem szeretnék nagy kárt tenni benne...és kicsit sem:-))

2. nap

Szerencsét próbálásom egyik legfontosabb eleme, hogy a nyelvet nem igazán beszélem, és ennek megfelelően nem is értem...viszont bátor vagyok és vakmerő, ahogy a mellékelt ábra mutatja:-)
Második nap postára kellett mennem.
Simán vettem at akadályt, köszöntem - németül- amikor bementem, megköszöntem a visszajárót -németül, aztán kifele még egy könnyed Tschüss-t dobtam feléjük:-)))
És...sikeresen végre hajtottam a feladatot, feladtam egy levelet, németül:-))
Ez a Tschüss egyébként megér egy bejegyzést, mert ezt itt olyan hihetetlen hangsúllyal tudják mondani, hogy ennek az elsajátítása nehezebb lesz, mint a munka amiért jöttem.
És mindig minden eladó tök jókedvű és úgy örül nekünk, mintha a fizetése múlna azon hogy vásárolunk-e?
Délután vásárolni is mentünk. Állunk a pénztárban, előttek egy fiatal srác fizet. Aztán kicsit megakad a dolog, mert nehezményezi, hogy az árut amit nem nem azért az akciós árért számolták, amennyiért ki volt rakva. Na itt elkezdődött a tanakodás, huzavona, a pénztáros segítségért, majd kulcsért kiáltott, mert a srácnak volt igaza.
Miközben vártuk a kasszakulcsot, a srác kibontott egy csomag szőlőcukrot, ami éppen akkor vásárolt, és adott belőle egyet a pénztárosnak, egyet nekünk, mert türelmesen vártunk amig elintéződik az ügye.
Hoppá.....!
Sokszor álltam én már otthon a pénztárakban, sokszor volt torlódás is, de ilyet még nem tapasztaltam...
És persze a kedves gesztus hatására a boltban boldog lett a kis közjáték összes szereplője...és ez tök jó érzés volt:-)

Mélyvíz

Hát...megérkeztem. 2011. 09.05-én az esti órákban landultunk a garázsban...mert ugye kocsival jöttünk:-)
A következő nap első teendője az volt, hogy jelentkeztem az otthon már "megtalált" munkaadóknál emailben.: Itt vagyok, ha még mindig úgy gondolják, találkozhatunk.
Aztán vártam a válaszokat....:-)
délután, hogy azért ne legyen nagyon nyaralás-feelingem, az én drága párom beledobott a mély vízbe.
A popsim alá egy autót, a kezembe egy slusszkulcsot adott, "menjünk vásárolni" jelszóval.
A környékről tudni kell, hogy kellemetlenül nagy forgalom van, főleg 4-5 óra között délután.
Ezenkívül dimbes-dombos a vidék, és ennek megfelelően minden piros lámpánál csillogtathattam a kézifékes elindulásban -még otthon- szerzett tudásomat...
És azon az 5 km-en annyi közlekedési lámpa van,mint otthon az egész városban együtt véve.
Ezenkivül 100 méterenként változik a sebességhatár, és persze minden tábla után van egy fotómasina az út mellett.
A legszebb az egészben mégis a 30 km-es sebességkorlátozás egy erős hegymenetben, felfelé.
Nem tudom hány fokos az emelkedő, de brutál meredek és hosszú. Na...ott izzadtam le igazán.
Amikor kiszálltam a bevásárolóközpont pakolójában -ahova tök jól beparkoltam, lévén üres volt az egész sor ahova álltam- úgy éreztem, hogy mindenhonnan folyik rólam a víz az izgalmaktól..de szerencsére ez kívülről nem látszott.
A vásárlás és a hazaút viszonylag simán telt:-)