Jó régen írtam a blogba, pedig minden nap ér egy-egy meglepi, sikerélmény bosszúság, egyebek.
Napjaim nagy részét - természetesen- még ma sem a készülődés a karácsonyra c. őrület teszi ki, hanem azért dolgozom, hogy valahol egy meleg szobában egy díszes karácsonyfa alatt annak örüljön amit én készítettem:-)
CSináltam három saját tervezésű hímzésprogramot, persze nagyon büszke voltam magamra, hogy sikerült. Nem mondhatom el, hogy mik ezek, hátha idetévednek a blogba a leendő megajándékozottak:-)
Majd az ünnep után....addig pszt...:-) Titok:-)
A saját ajándékok egy része már megvan, persze itt még vannak némi hiányosságok, na de hol van még karácsony....:-)
A tyűkól projektet japán stílusban ( minimál) fogjuk létrehozni, tehát nagy pályázati pénzes tyókfamr helyett kicsi 10-20 férőhelyes lakáskát építünk, és ezt lehet bővíteni, alkalomadtán.
Viszont a varrodás tervről nem mondtam le, holnap fel is adom a domain-igényemet, és nemsoká lesz szép új honlapom a hímzéseknek:-)
Na mára ennyi, vacsitime lejárt, megyek dolgozni:-)

Most - e késői órán- nagyon büszke vagyok magamra, és kaptam is -magamtól- egy nagy vállveregetést:-)
Sikerült megcsinálnom egy felvarrót, egy jpg kép alapján, egészen elfogadható minőségben.
Persze még nincs egészen készen, de mára elég volt belőle, majd holnap folytatom.
Nagyon remélem hogy a megrendelőnek is tetszeni fog a munkám, és folyamatosan fog rendelni belőle, ha nem is ipari mennyiséget, de havonta pár 10 db-ot:-)
Arra is jó volt megcsinálni ezt a mintát, hogy most már tudom hogy hogyan kell felvarrót készíteni. Elsősorban jó éles, pici, helyes olló kell hozzá, anélkül nem sikerülhet. Na ez az ami nekem nincs...:-)
Azt hiszem karácsony után beindul a felvarrógyár:-) Lehet kapni a boltban felvarrókat, épp a minap néztem őket, na de mindegyik rózsaszín, meg bilikék, kutyuskás és copfos kislányos...Hát hogyan varrhatna fel egy ilyet egy megfáradt, dolgos, hatvanas munkásember a nadrágjára, amit kiszakított, kiharapott egy kutya, vagy az asszony kimaratta valamivel mosás közben....?
Bizony neki kalapács vagy fűrészmintás, horgászbotos, esetleg sösörüvegmintás felvarró kell!
Hm...ez nem is rossz ötlet! Szerintem a kocsmahivatalok környékén simán meg lehetne élni sörösüvegmintás, vagy unikumosüveg alakú felvarrót árusításából...:-)))
Na persze felmerül a kérdés -jogosan-, hogy milyen felvarrót készítsünk a háziasszonyoknak, dolgozó nőknek? Pl. sodrófa mintásat. Seprűt, lapátot, modernebb hölgyeknek porszívót ábrázolót. Vasalódeszka alakút, zsinórnélküli vasalóval, palacsintasütő alakút, szintén modernebb hölgyeknek parfümösüveg alakút, természetesen illatmintával.
Szóval a lehetőségek tárháza kifogyhatatlan, mint a nadrágokon a repedések.
És a kabátokon, akik a széken alszanak kis Balázs mellett....:-)
Mindentmegjavító üzletünk gondoskodik róla, hogy az éjjel szunnyadozó hasadás reggel sem repedjen tovább, természetesen kis Balázsnak tűzoltóautó alakú, vagy üveggolyó alakú mestermű készül majd.
Azért jó, ha az ember lánya nem tud aludni, mert millió hasznos ötletet szül az éjszaka csendes magánya..Persze csak addig amig az érdesdrága kutya bele nem ordít a fülembe...
aki ugye azért lett ideköltöztetve az eddigi lakhelyéről a házhoz közel, hogy ne legyen olyan magányos, és ne ugasson olyan sokat. Hát most nem magányos, itt van a háza a hálószobámtól 5 m-re, de van egy kis gond, mégpedig az hogy a kertek alatt ugató róka vagy őzféle állatok hangja ide is felhallatszik, és a drága eb ugyanannyit ugat, mint előtte. Csak akkor messze volt, és nem hallottam, most meg közel van, és az első morgására felébredek....És természetesen a ház felé fordulva ugat, holott a vadak pont az ellenkező irányban vannak. Igaz ma reggel 6 előtt én is elég vadnak tűnhettem, amikor a harmadik ágyból kikecmergés, ablakon kiszólás után is ugatott, és erős felindulásomban olyan slunggal rohamtam ki a házból, mint Zrinyi annak idején.....
Nézett is szegény kutya rendesen, hogy mit keres ez az asszonyszemély itt a minusz 10 fokban egy szál pizsamában....? Nem nagyon értette, ezért jobbnak látta, ha elkussol, és legalább szombaton nem kukorékol reggel 6-kor amikor végre mindenki alhatna...
Hát igen....nem könnyű az élet vidéken. Na persze nem kell minket félteni, már kiterveltük a vadűző, egész éjjel világító elemlámpa letelepítését a csalitosba, de még nem volt alkalom a tervet kivitelezni...
Nagyon okos és kreativ gyermekem javasolta a napelemmel működő lámpát, de nem tudom hogy az télvíz idején, amikor borult, felhős az ég, mennyi napenergiát képes begyűjteni...Gyanítom nem sokat.
Hát ezen a terven még agyalni kell, de előtte megpróbálok egyet aludni:-)

Reggel kinéztem az ablakon, és akkor volt éppen napfelkelte.

Igaz ez a képen nem nagyon látszik, ott középtájon éppen akkor bukkant fel a nap az erdő mögül.

Szóval ezt látom, ha kiállok a teraszra. A kép két oldalán látható magas fenyőfák a két szomszéd fái már, ami középen van, az a miénk.

AZ ENYÉM!!!! :-)))

A legeslegjobb stresszoldó, unaloműző, és depresszió elleni terápia:-)

Elkezdődött végre a fotópályázat a honlapon, és már jött is kér "nevezés", remélem holnap vagy holnapután felkerülnek:-)
Szerintem tök jó nyeremények vannak, persze nem nekem kell tetszeniük:-)
Tegnap befejezem a köténykéket, teszek fel képet róla. Szóval egy olyan családi kötény, egy az anyukának egy a kicsi lánynak, hogy szokja...:-)
Ma, keresztszemes hímzéssel hímeztem.....géppel! Tök jó, teljesen olyan..illetve szebb, mint a kézi hímzés, csak sajnos nem sok mintám van hozzá.
Na igen, most kellene rájönni, hogy ide hogyan lehet képet csatolni...??? Pedig a másik, kérészéletű blogomban még tudtam...:-( Nem baj, majd rájövök:-)
Munkahely-projekt nem haladt előre, cska annyit, hogy a paraszttáválás folyamatát mostmár pályázat benyújtásával kívánjuk elősegíteni....:-))))) Persze lehet, hogy ebből sem lesz semmi, de akkor majd lesz másból valami.:-)
Húúú nagy ember lettem, riportot készítettel velem, ami meg is jelenik asszem a jövő héten, egy honlapon. Oda is kell még fotókat csinálnom, hogy prezentáljam vele a kis életemet:-)
Nem a tyúxarost, mert arra még várni kell:-)
Szerintem még ki sem kelt az a csibe, aki majd azt a tojást megtojja, ami megalapozza a családi gazdaságunk tyúkágazatát.Mondtam az uramnak hogy adjunk be pályázatot, csatoltam neki a pályázat teljes dokumentációját mire ő megkérdezte, hogy akkor mire is pályázunk...?
Hát...mondom...tyúkólra...EU-s pénzből...!Naná, nem aprózzuk el:-)
Mindenesetre ma jelentkeztem a nemszeretem gyógyszertárba munkára, aztán majd meglátjuk hívnak-e vagy sem.
Addig is megpróbáljuk az életet a vidámabb oldaláról megközelíteni, aztán vagy sikerül vagy nem. Többnyire igen, főleg amikor ilyen termékeny estém van, mint ma:-)
Varrtam bungalow-s feliratos táskát, pókerkártyatartó tasakra hímzést, karácsonyi zsákokat, szóval unatkozni, és a saját bajomon agyalogni nem volt időm.
Holnap reggel megyek a dokibácsihoz, kiváncsi leszek mit talál ki a kínzásomra, de ellent fogok állni keményen az tuti:-) Nem köll engem macerálni, megpiszkálni, felbolygatni, problémát keresni ott ahol nincs is! Majd ezt így szépen megmondom neki:-))))))
Ja... a nap híre! Bezár az a tuki ahova nagy ritkán szoktam menni! Féláron adnak mindent. Ez volt a vesztem, mert éppen be találtam menni, majd vásárolni. Sajnos sok minden érdekes nincs már, csak anyagokat vettem. Inkább odahordom a pénzem, mint a kedvenc méterárumba, ami ahogy látom totálisan családi vállalkozás lett. Csak tudnám hogy hogyan tud egy méterárubolt eltartani egy 5 tagú családot???? Úgy...hogy a fél család ott dolgozik...????
Nyilávn úgy, hogy ami máshol 630-ba kerül, azt ők 880-ért adják.Szemrebbenés nélkül.
No comment.
Na mostan megpróbálom azt a képcsatolást....nem biztos, hogy sikerül:-)

Újra itt:-) Pár napig hűtlen voltam, de miután többen figyelmeztettek, hogy "olvasom ám...", úgy gondoltam, meg kell adni az örömet a hűséges olvasóknak...:-)
Szóval: munkaügyben semmi változás, paraszttá váláson agyalok még mindig. Mondjuk van akinek ehhez semmit nem kell tenni, akkor is az, de én -szerintem- nem ebbe a kategóriába esek:-))
Pályázatokat nézegetek, hátha valaki hozzánkvágna egy kis tőkét, amivel el lehetne indulni az úton....Amerikai nagybácsi nincs sajnos, csalni-lopni meg még nem tanultam meg, úgyjogy valami tisztességesebb utat kell találni a meggazdagodáshoz.
Sokan csodálkoznak azon hogy annak ellenére, hogy a helyzetem nem tekinthető rózsásnak, és mégsem stresszelek rajta...inkább vigyorgok, mint a suli aulájában a töklámpások...
Ne kérdezd mitől van jó kedvem, mitől tudok mosolyogni, lényeg a lényeg, nem vagyok padlón...és ez már egy pozitívum...:-)
Na persze volt, amikor a béka seggit én is alulról szagoltam,, ez kb. 3 éve történt, de azóta sokat nőtt az önbizalmam...az életszínvonalam még annyira nem.
Azokhoz az időkhöz képest a mostani....kész felüdülés:-)
Bízom abban, hogy az elkövetkezendő 2-3 hónapban megtaláljuk az utat, amelyre lépni kell, és talán végre egy végleges ösvény lesz, nem megint ilyen határozott idejű (aztán mégsem) izé...
Merthogy ugye jól meghatározták az idejét, és és hátradőlve nyugodtan éldegéltem, hogy két évig biztos a dolog.
Aztán mégsem. Nincs is ezzel semmi gond, megértek én mindent, csak azt sajnálom hogy akkor amikor léphettem volna, nem léptem, mert úgy gondoltam nem lenne fair...
Na hát én akkor betartottam a játékszabályokat..mások viszont nem.
Hát így jártam, de ennek is oka van.
Biztosan valami tuti jó munkahely, vagy saját vállalkozás, vagy egy lottó ötös vár rám, és ezért alakult így. :-)))))))))
Szóval vigyorogjuk, és így könnyebb elviselni azt is ami bánt, és ami rossz....
És persze találjuk meg az ici-pici vagy nagyobb szép dolgokat:-)
A mai nap élménye az volt, hogy megnézhettem, hogy hogyan táncol az én drága harmadszülött, botlábúnak hitt gyermekem, aki amúgy itthon olyan lusta, hogy menet közben meg lehetne operálni...:-))))
Annyira aranyosak voltak!!! Persze a hülye fényképezőben betelt a memóriakártya, na de aki nem jött el az így járt...mi láttuk, és ez a lényeg:-))))))))
Tegnap elkezdődött a fotópályázat a www.bungalow.hu -n.
Tök jó nyeremények vannak szerintem.
Aki Vincze Lillát megboldogult ifjúkorában hallotta utoljára, amikor Júlia nem akart a földön járni
annak javaslom hogy menjen fel Lilla honlapjára, és hallgassa meg az új cd-jét.
Nekem itt van belőle kettő is...:-) Igaz ezek felajánlott nyeremények, tehát nem lenne illdomos felboltani őket.
Lilla szerintem nagyon jól énekel, egészen más, mint amire emlékeztem, de ha beírjuk yuotube-ra a nevét ott is nagyon jó, régi-régebbi számokat hallhatunk tőle.
Na ennyi volt a reklám:-)
Szóval azért akkor is történik ám valaki, ha pár napig nem jelentkezem:-)
Ja...varrtam is, erről majd csinálok képeket. A varrószobámról is, mert imádom...a drágaságos gépemmel együtt:-)
De legjobban a büdös kölköket imádom, akik mindig okoznak meglepetést..ma pl. a kicsi a tánccal lopakodott mélyen a szívembe, a középső meg egy mondattal, amiben azt taglalta, hogy milyen klassz, tök jó család is vagyunk mi....:-))
Lehet hogy nem vagyunk gazdagok, nincsenek bankbetétek, márkás autók, kolbászból kerítés, csak három ici-pici drágakő, amely mindig...végig az életem folyamán csillogni fog, és beragyogja öreg napjaimat.....Hüpp..hüpp...
Mondjuk erre azért még várni kell, mert a következő 50 évben még nem szándélkozom megöregedni...:-)
Ennek egyik oka, hogy a férjemmel is szeretnék egy kis időt eltölteni itt a sárgolyón, arra meg mostanában nem sok -semmi- esély van....:-(
Most viszont vacsoratime....:-))))))))

Egyszer volt, hol nem volt, a kerekerdőn innen a halastavon túl volt egyszer egy szegény asszony, és annak három gyermeke.
Egy napon amikor a két nagyobbik gyerek útrakelt, hogy szerencsét próbáljon, a szegény asszony és a legkisebb gyermeke tanakodni kezdett: miből tudnának meggazdagodni, vagy legalábbis a létminimum fölötti életszínvonalat elérni....?
Azt mondja a fiú:
-Édesanyám úgy gondolom hogy olyan dologgal kellene foglalkozni amit egyszer megveszünk, és utána hozza a pénzt. Mint például a tyúkok. Csak egyszer kell megvenni, etetni, gondozni, és majd tojik nekünk sok tojást amit eladhatunk.
-Ez jó ötlet fiam- mondja az asszony- de ehhez legalább 50 db tyúk kell.
-Hát édesanyám, hiszen helyünk van bőven- mondja a gyermek, és kinéz az ablakon, ahol a kis birtokuk terül el. - És lehetne még birkákat is venni, és a gyapját eladni.-Fűzi tovább a gondolatait a gyermek.
- Hát az azért nagyobb befektetés, tán még hitel is kellene hozzá- válaszol az édesanyja.
Kaszáló kell, lovaskocsi, vagy traktor, nagy istálló. És persze férfiember aki kaszál, szánét gyűjt, összeszedi télire az álaltoknak.
- Ó édesanyám nem gond az- felel a fiú vidáman-Hát majd nyáron amikor learatják a szembenlévő földön a búzát, legurítunk a telek aljába egy-két guriga szalmát....
- A tyúkokat nem venni kellene, hanem egy keltetőgépet venni, és azzal keltetni ki őket- csillant fel a szeme a szegény asszonynak. Nosza rögtön a számítógép elé ült, és beüttötte a google-ba, hogy keltetőgép. Szempillantás alatt meglett az eredmény, képekkel, árakkal:
- 40 000 Ft a legolcsóbb keltetőgép. Persze ehhez komoly házat kellene építeni oda az udvarra, mert a kiscsibék nem fázhatnak...! Aztán ha sok csibe kel, eladjuk azt is itt a faluban!
És persze a kertben ami terem, azt meg elviszem a piacra...! A szegény asszony egyre csillogóbb szemmel, egyre lelkesebben beszélt a jövőről...
Amire a nap nyugovóra tért a hegy mögött, a szegény asszony háza tája benépesedett:
tyúkok, libák, kacsák kapirgáltak a fűben, birka bégetett az akolban. A kiscsirkék vidáman szaladgáltak, és egymás szájából cibálták a frissen vadászott kukacot.
Az udvar végén szénakazlak, szalmagurigák várták a telet, a goréban sárgállott a kukorica.
A pincében káposzta savadonyodott, a kamrában lekvárok várták, hogy a piacra kerülvén majd új gazdájuk legyen. A szegény asszony, és a legkisebb fia az egész napos munka után fáradtan pihent a teraszon, és azon gondolkodtak, hogy az idei év bevételén milyen állampapírokat vegyenek másnap a bankban...
BRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRR
-Basszus 6 óra van!!! Majdnem elaludtam...!!! Feriiiiii...ébresztő...!!!! El fogunk késni a munkahelyről!!!!

A macska és amit ajándékozott nekem....

Ma végre megjött az MR-eredménye, és nekem lett igazam, mert a dokik parázták túl a dolgot...:-))) Illetve...az egyik édesdrága felülbírálta az én kedves doktorbácsim diagnózisát...( 5000 -ért...)
Szóval akkor elmúlt az életveszély, folytatódhat a munkakeresés annak minden örömével és bánatával. :-)
Kedvem ma reggel ragyogó volt, úgy keltem, hogy ma jó hírt fog mondani a doki, és egye fene megpróbálok mégiscsak megbarátkozni a gyógyszertári munkával. Pénz beszél....alapon.
Mert ugye, ha zsákszám öntenék be a lovécskát az ablakon, akkor biza nem mennék dolgozni, maradnék itthon a kispopómon a hímzőgépecskémmel, kertecskémmel, a házikómban.
Na de a világválság rögtön begyűrűzne a P. u. 37/a-ba ha így tennék, ezt meg azért nem kockáztatjuk meg.
Szóval a mai nap újra munkakereséssel telt, sokkal előbbre nem jutottam, de kis lépésekből lesznek a nagy változások... ( sk. aranyköpés)
Múlt héten a hálószobából kiköltöztettük a drága gépemet egy új szobába, ami csak az övé. néhány dolog idő hiányában nem került elpakolásra, hanem ottmaradt a hálóban a földön. Néhány szép lenvászon anyag, a készre varrt mikulászsákok, szabásminták, stb.
Amikor este lementem varrni, azzal akartam kezdeni a dolgot, hogy kivasalom, amit másnap reggel felveszek. Amint benyitottam a sötét hálószobába, rögtön az orromban éreztem egy szagot, ami nagyon nem odavaló volt...Kb. egy féltizedmásodperc kellett, hogy beazonosítsam, hogy a kedves cicuskától származik...és mondanom sem kell, hogy nem a parfümömet locsolta magára....A villanyt még nem kapcsoltam fel, belépni persze addig nem mertem, csak az agyamon futott végig, hogy vajon hova tette tiszteletét az a frááánya dög???
Az ágyamba...?? A keserves munkával megvarrt zsákocskákra....vagy a vadiúj hófehér lenvászonra...?
Szerencsére talált egy portörlőnek használt kinőtt pizsamát, és ez volt a legalkalmasabb arra, hogy elvégezze azt a dolgot, amit a rokonai a fűben, vagy rosszabb esetben a virágoskertben szoktak csinálni...Tulajdonképpen még meg is kellett volna dícsérnem ezért...???
Azt hiszem a mai nap végén sem mondhatom azt, hogy unalmas az élet faluhelllyen...:-)))

vasárnapi repülő ebéd

Még a teveklubos dolog előtt történt.
Férjemmel ketten -mert mi mindent együtt csinálunk, kivéve amit nem- nekiálltunk ebédet főzni.
Neki egy általában egyet jelent azzal, hogy meg kell élezni a házban található összes késeket, lehetőleg nagyon precíz és hosszadalmas munkával, amitől nekem égnek áll a hajam....
Most is ezzel kezdődött az ebédprojekt.
És előszedtem a hűtőből a húsokat, a szekrényből az edényeket, hogy a a kések is rajtra készek lesznek nekiállhassunk a munkának. Kacsát vettünk, mert egy jó kis pirosra sült kacsára fájt a fogunk....( fáj azóta is)
Én már magamban jó előre elterveztem, hogy miben fogom párolni, aztán miben sütni, mit teszek az aprólékból készült levesbe. Részemről minden készen állt a rajthoz, de a kések még nem.
Ekkor már nem kicsit voltam feszült -még ideges nem :-) -, és gondoltam akkor majd én feldarabolom valamivel azt a fránya kacsát, ha egyszer a férjem a késélezés miatt nem ér rá.
Ezzel a lendülettel nyúltam a zacskó felé, amibe a bolti csomagoláson kívől belehelyeztem a szárnyas állatot még pénteken.
Amint kicsusszant a csomag a zacskóból, egyből elszállt a maradék jó kedvem is, mert megéreztem egy olyan "illatot" amilyen nem várható el egy szavatossági időn belül lévő, pár ezer forintot taksáló ebédnekvalótól.
Bizony a kacsa büdös volt. Nem kicsit....
Természetesen nem tanakodtunk sokat a szárnyasállat további sorsán, hiszen emberi fogyasztásra totál alkalmatlan volt, és hát az állatainkat is szeretjük annyira, hogy ami már ennyire büdi, azt már talán nekik sem főzzük meg....
Csak lábjegyzetként: a valaha hápogót pénteken vettünk, keddig lett volna szavatos, és hűtőben tartottuk...ja és egy S-sel kezdődő nevű boltban vettük.
Az én drága párom szerencsére viccesre vette a figurát, és nem borította össze dühében a konyhát...Azon nevetgélt, hogy hogy ráfaragtunk, hiszen már mindketten a szánkban éreztünk a sült kacsa illatát már napokkal előtte, és tessék...a kacsa még halálában is bosszút állt, és megbüdösödött még időnek előtte....
Erre az én okos, és a dolgokat előremozdító véleményem az volt, hogy ezért kell itthon nevelni a húst, és akkor tudjuk, hogy mióta van levágva a hűtőben, és persze mit eszünk.
Persze azért nem álltunk neki rögtön a baromfiudvar-projekt megvalósításán, hanem megfőztünk a többi húst amit találtunk szerteszéjjel a hűtőben...és azokból jól beebédeltünk...:-))

Férjemmel töltött napjaink nagy részében a legtöbb beszélgetésünk a "mihez fogjunk, hogy megéljünk" c. téma körül forgott.
Az egyik ilyen alkalommal vetődött fel, hogy jelentkezni kellene nevelőszülőnek, és befogadni egy-két HHH ( halmozottan hátrányos helyzetű) gyermeket.
aki engem egy kicsit is ismer, ő ezen a gondolaton nem csodálkozik, hiszen a jelenlegi munkahelyemen tanuló kis "rémeket" ( pl. F.J) is örökbe akarom fogadni, hogy szebb, jobb élete legyen...
Úgy gondoltam, hogy még mielőtt komolyabban beleásom magam a témába, megkérdezem az illetékeseket. Férjem nem zárkózott el, csak azt közötte ki, hogy kizárólag édes szőke angyalt vehetünk magunkhoz...akinek már barnáskás a haja, bőre, az már nem jöhet. ( no comment)
A következő lépés a gyermekeim kérdőre vonása volt. A háromből kettő, a 21 éves leányka, és a 16 éves fiúcska jött éppen kapóra a vasárnapi ebéd közben a közvéleménykutatásra.
A kevés bevezetőszöveg után keményen nekik szegeztem a kérdést:
Mit szólnátok hozzá ha, nevelőszülők lennénk, és befogadnánk 1-2 gyereket....?
Az októberi nyárban egy pillanatra mintha a jeges északi szél tekintett volna be a nappalinkba....A leánykám jutott először szóhoz...ehhez:
-Anya..nem vagyunk már így is elegen...???
Aztán a fiúgyermek:
-Inkább vegyél tevét a neten és neveld azt...
Na ezek után úgy éreztem, hogy a témát tovább feszegetni nem illdomos, de azért -hogy ne érezzék, hogy ilyen könnyen megnyerték a csatát, vázoltam, néhány érvet a dolog mellett.
Küzdelmem teljesen hiábavaló volt, bár a fiamnak volt még egy kérdése, hogy "és mekkora lenne a gyerek? "
Lányom barátja csuklóból tolta a választ neki: 16 éves szőke kislány...." de a fiúcskát ez sem hatotta meg, és erősen ellenállt.
Ekkor beláttuk a férjemmel, hogy ezt a csatát elvesztettünk...na persze ettől még a háború a miénk...:-)
TEhát az agyalás a miből legyünk milliomosok / :-))) / témakörben folytatódik tovább...:-)

Őszi szünet

Nem történt semmi érdekes. Leszámítva azt hogy varrtam, hímeztem gőzerővel, és majdnem készen is lettem a tervezett munkákkal.
Közben elmentünk Kaposvárra MR-re, és most -nem tagadom- izgatottan várom az eredményt....Hehe, bírnám, ha kiderülne, hogy a gyógyteák, és egyéb varázslatok eltüntettek odabentről mindent amire a dokibácsi kíváncsi lett volna...:-)
Rögtön orvosi csodának számítanék...de úgy sejtem erre kevés az esélyem.
Mindegy, néhány nap múlva kiderül...
A kaposvári utazásban az volt a legédesebb, hogy amikor a sétálóutcán kézenfogva sétáltunk a párommal, egy krsnás szerzetes úgy szólított meg minket, hogy "szerelmesek"...:-)))
Hát igen...hiába ragyogott hétágra a nap, az, hogy mi mit érzünk egymás iránt, az ennél is fényesebben tündökölt....:-)
Persze szerzeteském rögtön kapott egy kis adományt...mi meg egy könyvet, amiből már vagy 3 példány van. Nem értem. Volt a táskájában több könyv is, miért pont ezt adta ő is nekünk...mint a tavalyi és azelőtti térítő-kollégák...???
Persze, azokat sem olvastam el, és hát gyanítom ezt sem fogom, hacsak nem leszek ágyban fekvő beteg, aki már az összes létező könyvét végiolvasta, és csak a 3 egyforma krsniás könyv marad a polcán-)))
Na de akkor már mindenféle jókívánságokkal, meditációs tippekkel felvértezve mentünk tovább, és szívünkben megnyugodva, hogy teljesítettük a napi jótettet:-)
A napot még több jó élmény keretezte be, az egyik közülük a hatalmas választékkal, és olcsó árakkal bíró kaposvári kreativ bolt, ahol sikerült egy kicsit bevásárolni...:-)
Aztán finom volt a fornetti is, főleg a tökmagos szilvás:-)

Vasárnap

A mai nap sem telt el izgalmak nélkül.
Reggel persze nem tudtam aludni, mert 7-kor kidobott az ágy...Hiába győzködtem magam hogy nem 8 óra van, csak 7, a megszokás az megszokás.
Nem sokkal ksőbb már a konyhában ténykedtem, totális káoszt varázsolva az összes pultra túzhelyre, mosogatóba. Ez van akkor amikor az ember lánya háromféle húst, háromféle körettel, és még levest is készít...:-)
Korán le tudtunk ülni ebédelni, és pont a levest kanalaztam be, amikor az ablakon át láttam elsuhanni álmaim négykerekű csodagépét....! Egy jó öreg -valaha piros volt- ütött-kopott MTZ traktor képében:-)))
Így van ez amikor a ház asszonyának leghőbb vágya, hogy a jól betrágyázott földet felszántsák végre...Semmiféle csodajárgány nem tud olyan örömet okozni, mint egy traktor, ekével a hátulján.
És itt kezdődtek a bonyodalmak. egy darabig még csak-csak dolgozott a gép, aztán amikor a 3 éve nem művelt gyepes+ vastagon trágyás részre ért, akkor majdnem feladta a küzdelmet...Szegény traktoros is fogta a fejét, hogy ő még ilyen csapnivaló munkát életében nem végzett...Hát most igen. Talán majd tavasszal sikerül egy kicsit javítani a helyzeten, mert jelenleg úgy áll a dolog, hogy azon a bizonyos részen iszonyat nagy árkokat csinált a gép, ami a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető mélyszántásnak...:-(
A szántás többi része nagyon klassz lett. Nem tudom miért, de nekem olyan jó érzés látni a földemet szépen felszántva, mert benne a jövő év, a következő bő termés ígéretét látom....
Na persze amikor a gyomlálásnak van itt az ideje, akkor többnyire megkérdőjelezem az eszem épségét, de ezen is gyorsan túlteszem magam.:-))
Szóval szántás kipipálva, legközelebb jövő tavasszal lesz dolgom a kertben:-)
Addig viszont még sok munka vár, és ha olyan béna leszek, mint ma este, akkor sokáig is fog tartani. Elrontottam ma egy varrást, de úgy elrontottam hogy a kukában végezte. Háromszor varrtam meg, és háromszor bontottam el, amire rájöttem hogy mi a baj.
Na persze addigra a varrógép összes felmenőit megemlegettem, és a jó édes anyukája összes szentjeit....
Teher alatt nő a pálma aszongyák, hát ha ez igaz, akkor én nemsokára az ég boltozatjába verem a fejemet....Ez a varrógép nem adja könnyen a csodáit...
Persze amikor aztán sikerül "alkotni" valamit, akkor elfelejtem az összes kínokat, a gyötrelmes perceket, és így van ez jól.
Most viszont elteszem magam holnapra, mert reggel megyek a dolgozóba....egy picikét:-))

Új nap, új remények

Hát ez a Wordbe írom, és bemásolom trükk, amit tegnap csináltam, ez nem volt jó ötlet, mert totál eltüntette a formázásomat, és a mosoly-jeleket.:-(
Ha belegondolok, ami nap sem volt az én napom...Reggel azzal kezdtem, hogy letakarítottam a szerszámokról és a talicskáról a bűnjeleket...Na nem a kertbe ásott hulláét, csak a trágyaprojektét:-))
Bizony nincs is annál üdítőbb érzés, mint amikor az arcodon, és a hajadon érzed a talicskáról visszahulló, a trágyától enyhén illatos vízcseppeket. Nyilván valamit nem jól csináltam, ezért föcsögött szanaszét az anyag.:-) A következő bakit akkor követtem el, amikor a lábamon lévő gumicsizmát akartam megszabadítani a nemes anyagtól a slagból erős sugárban fecskendező vízzel.
Eddig is sejtettem, hogy lyukas a csizmám, mert ha nedves fűben jártam, a jobb kisujjam pillanatok alatt nedves lett, de eddig azt hittem talán izzadékony az a lábam, és az az ujjam.
Ma kiderült a szomorú valóság, lyukas a csizma, mert egy szempillantás alatt totál elázott a lábam.:-(
Nos ezek után üdítőleg hatott, amikor a robotgéppel kevert palacsintatészta egy rossz mozdulat következtében beterítette a konyhapultot, csempét, tűzhelyet.
Nem káromkodtam. Vagyis nem halkan...:-)))
Az, hogy ezek után egy hímzést is elrontottam, már nem is lepett meg:-)
Viszont elkezdtem agyalni egy saját vállalkozáson, a múlt idők köszörűse mintájára egy mozgó varrodán agyalok...
Persze nem a 12 kg-os varrógépet cipelném a hátamon, hanem elmennék házhoz a megjavítandó dolgokért, hazahoznám, majd egy hét múlva visszavinném....
Nyilván nem gondolok arra, hogy ebből olyan jövedelemre teszek szert, hogy egy év múlva Thaiföldön nyaralhatok, de sok kicsi sokra megy...és a zippzárvarrató kuncsaftnak lehet hogy egy általam varrt táskát, kötényt, vagy párnahuzatot is el tudnék adni idővel.
És ha sikerül a kertet felszántatni, akkor jövő nyáron a zippzárbevarrás mellé -árukapcsolásként- egy kiló paprikát is eladok neki:-)
Ezt azért még jól át kell gondolni, mert azért a fix munkahelyen ülés, és bankszámlára fix fizetés érkezés mégiscsak megnyugtatóbb dolog hosszú távon....

A sorok végén teljesen értelmetlennek tűnő L, J betűk vigyorgójelek voltak a wordben, csak ez a program átváltozatta őket:-)

A munka világa

Megmondtam , hogy megírom a memoárokat, hogy okulni tudjon a jövő nemzedék…hát most itt vannak:

Egy szép szeptemberi délutánon, épp a 16. (nem tévedés) szülinapom után, villámként hasított szívembe a felismerés: lehet hogy rákos vagyok…???
Na neeeemmm….Sok mindent kibírtam az utóbbi években, de ezt azért mégsem kéne…!
Persze amint kijöttem a rendelőből, rögtön felülírtam a doktornő véleményét az enyémmelJ
Igaz, amikor aztán 3 hét múlva a tumormarkerem is rossz lett, akkor azért összeestem, mint a tojáshab…L
Hála egy-két jóbarátnak, azért ezen is átléptem gyorsan.
Eközben, kb. egy héttel a dokinéni-látogatás, rák-gyanú diagnózis után, megtudtam hogy hirtelen munkahelyet kell keresnem…van rá 4 hónapom…L
Hoppá….Vége lesz életem eddigi - nem volt sokJ -legjobb munkahelyének??? El kell hagynom a kollégákat akiket annyira szeretek, és talán ők is engem???
Vége a rózsaszín álomnak, amiben én a naív szegény leány végre boldognak, és hasznosnak égondolhattam magam???
Ennyi volt…??? 2 év helyett alig másfél…? Az is szűken…L
Na ekkor már úgy éreztem, hogy a lelkem virágos mezejében egy elefántcsorda sasszézott végig…ez így már kicsit nekem is sok volt…pedig tudjuk..sok mindent kibírtam…J
3 nap totál fejbéli káosz után kezdtem megtalálni újra önmagam, igaz nem volt egy öröm akkor magamra nézni…J
Szóval talpra fel, és indulni tovább.
Újság, internet, iwiw, barátok…aztán megint újság, megint barátok. Sajnálkozás, bátorítás.
Bármerre forogtam, mint a macska a farka körül, mindig ugyanoda lyukadtam ki:
Meg kell találni a legjobbat, a nekem valót, a tutitJ
Idő van, ugyan már csak 3 hónap, de sebaj, ennyi idő alatt a világot is meg lehet váltani…annak aki ért hozzá…J
Első körben ugye gyógyszertárak végigpásztázása, mondván mégiscsak ez a szakmám…vagy mifeneJ
Első: gyakorlottat keres
Második: nincs felvétel
Harmadik: nincs felvétel
Negyedik: nem válaszol az email-es jelentkezésre
Ötödik: nem zárkózik el, várjuk meg az MR-stb. eredményt.
Újsághirdetés-Szuperinfo.
Szöveg:
Kereskedelmi osztályunkra…
Párbeszéd telefonon:
Én: Jó napot kívánok, stb.stb. érdeklődni szeretnék….
Hang: El kellene jönni munkamegbeszélésre ekkor és ekkor.
Én: Rendben. Meg lehet tudni valamit a munkáról?
Hang ( kissé morcosabb, mint az előbb) : meg fogja tudni.
Én: Máshova is kell mennem, szeretném tudni, milyen munka is ez amit ajánl…stb…stb..
Hang( sokkal morcosabb mint az előbb) : nem telefontéme, és különben sem vagyok olyan helyen…
Én ( visszautasítóan): köszönöm szépen, viszonthallásra.
Ügy lezárva, hirdetés átsatírozva vastagon.
Újsághirdetés-Szuperinfo (ugyanabban a számban mint az előző)
Szöveg:
Nagy múltú cég…..stb.stb…mellékállásba, főállásba…
Párbeszéd telefonon:
Én: Jó napot kívánok, stb.stb. érdeklődni szeretnék….
Hang: El kellene jönni munkamegbeszélésre ekkor és ekkor.
Én: Rendben. Meg lehet tudni valamit a munkáról?
Hang (kedves) sokrétű…Zepter kft.
Én: ( visszautasítóan): köszönöm szépen, viszonthallásra.
Ügy lezárva, hirdetés átsatírozva vastagon.
Újsághirdetés-Szuperinfo (ugyanabban a számban mint az előzőek)
Ügyfélszolgálatos munkatársat…stb.stb…
Próbálom hívni telefonon, egyszer, kétszer, ötször…nem veszik fel.
Ügy lezárva, hirdetés átsatírozva vastagon.
Újság- Zalai Hírlap:
Szöveg:
Próbavásárlókat keresünk…stb.stb.
Email a cégnek, önéletrajzzal.
Estére itt a válasz, kedden 5-kor „tréning”
Ott a helyem…J
A gond ezzel csak az hogy nem rendszeres munka, ergo nem rendszeres jövedelem.
A tréningen tök normálisak a „vezetők”, korrekt cégnek tűnik, aztán majd meglátjuk… a vak azt mondtaJ
Dolgoztam már más ilyen profilú cégnek is, úgyhogy nagy meglepi nem ért, persze, hogy a kézzel fogható, otp-egyenlegnövelő haszon mennyi lesz, az majd kiderül.
Újsághirdetés újra. Zalai Hírlap:
Fiatalos lendülettel, jó megjelenésű és kommunikációs készségű varrni tudó munkatársat nagykanizsai munkahelyre, vezető beosztásba felveszünk.
Jelenetkezni a „Szép Munka” jeligével lehet.
Hoppáááá…!
Ezt mintha itten teljesen én lennék???
Fiatalos? Igen, 16 évesJ))
Jó megjelenésű? Naná…..küldjek képet??? Bikiniset??? J) ( max. pár percig nem veszek levegőt, és homorítok nagyon…J
( Vagy domborítok? Van amit ki kell tolni, van amit meg behúzni, de erősen) lényeg, jó megjelenés az van. Pofikám is ééédes, főleg, ha esti szürkületben erősen leszálló ködben nézikJ
Jó kommunikációs készség….Óóóó az is van, adjon rá lehetőséget, hogy megmutassamJ
( Önbizalomban nincs hiány, ez már egy jó pont.)
Varrni tudó…Hát igen….ez is én vagyokJ
Az univerzális, csinos, jóbeszédű stoppolókisasszonyJ
Vezető beosztásba…..hát..nem aprózzuk el, kezdjük a ranglétra első fokán…J
A kérdés már csak az, hogy milyen cég, milyen munkahelyet hirdet ilyen szöveggel….?
Motivációs levél megírva, önéletrajzzal együtt elküldve.
Ha ilyen motivációs levéllel engem nem vesznek el, akkor senkit!
De hova is…?
Öletek:
· kisebbségi család az Ausztriában összekukázott anyagokból varratna velem valamit, és mivel ők analfabéták nekem kellene a bolhán eladni.
· Butikba varrónőt keresnek, aki a visszavitt selejtes dolgokat megvarrja, majd –mivel jó a beszélőkéje újra rátukmálja a vevőre.
· Kétes eredetű alapanyagokból hordható darabokat készít, majd magát cégvezetőnek kiadva boltokban házal vele.
· Fiatalos lendülettel bír, tehát gyorsan tud varrni, majd értékesíteni…
· Jó megjelenésű kell legyen, mert ő lesz a modell a ruhák fotózásánál.
· Jó beszélőkének is kell lenni, hogy ha esetleg a bolhán kel anyagot venni, akkor le tudja alkudni akár a csillagos eget isJ
Hát…itt tartunk most. Gondolom a jövő héten fény derül a nagy titokra…hogy miért is kell egy varrónőnek jól kinézni…?
A négyes ünnepet tele reménnyel és bizakodással töltöttem.
Bár az első napon már nagyon idegi alapon voltam, amikor kiderült, hogy a lovaskocsis mégsem vállalja a trágyahordást, és én tudom, hogy a kedves földem mennyire áhítozik már egy kis meleg, büdös és gőzölgő trágya után…
Na a mai nap, igaz sok viszontagság, telefon, futkosás után megoldotta az élet nagy problémáját: már ott meleg, büdös, és gőzölög a veteményesben a trágya.
A dolog nem volt ilyen egyszerű, sőt nagyon bonyolult szervezést igényelt.
Már célegyenesben látszott a dolog, amikor kiderült, hogy a kocsi nem bír feljönni a meredek dombon….Néhányszor nekifutott, aztán végül sikerült, ekkor viszont az volt a bibi, hogy a 70 m hosszú veteményes legaljára tudta lerakni az édes terhet, onnan viszont talicska, vasvilla, emberi erő kellett a végcél eléréséhez.
Természetesen a kocsi megsüllyedt, és kb. egy óra hosszat ment a tili-toli, hogy most akkor bentragad, vagy nem ragad bent.
Brutálisan szívatós délután volt.
Végül aztán ott maradtunk Miska fiammal ketten a gőzölgő halom mellett egy talicskával és néhány kéziszerszámmal….És mivel most láttunk életünkben először testközelből érett istállótrágyát, ezért nem is fejtörést okozott, hogy hogyan is álljunk neki...?
Végül aztán csak nekiálltunk, és kemény 4 órás munkával a helyére pakoltuk a 3 tonna érett gőzölgőt….A végén már immunissá váltunk a szagra, bele sem gondoltunk, hogy milyen végtermék az, amit tologatunk, pakolunk, gereblyézünk, szagolunk…és csúszkálunk benne….fiam megállapította, hogy csak az első fél óra volt sokkoló, aztán hozzá lehet szokni…J
Közben eszembe jutott az állítólagos rákos betegségem. Hát így bírja a munkát valaki, aki rákos beteg??? Affenét…..Az egész csak vaklárma…J Jójó, azért persze háromfélét eszem-iszom, ami gyógyhatású lehet…J
Most utólag bevallom: a hatalmas kupac trágya láttán nem reméltem, hogy mi azzal ma estig végzünk…de végeztünk, bár holnap reggel még kozmetikázunk rajta kicsitJ
Nincs is annál jobb, mint szombaton reggel, a tejfehér ködben trágyát lapátolni, mialatt a Napocska igyekszik utat törni magának a felhőkön át….:-).
Ja és persze énekelnek a madarak, mert a falusi romantikához ez is hozzátartozik…J
Amúgy meg nem panaszkodom.
Az egész heti lesz trágya/nem lesz trágya dilemma után ma megoldódott a kérdés.
És a jól végzett munka jutalmaként lazító fürdő, rántott gomba, és egy pohár sör várt….hát kell ennél jobb befejezése a napnak…?
Erre mondják azt hogy minden jó, ha a vége jóJ J
Na persze nyugodt álomra majd csak akkor hajthatom azt az okos, és jó kommunikációs készségű, csinos fejecskémet, ha a holnapi szántás projekt is sikeresen zárul.
És…aki ezekután azt mondja, hogy unalmas a falusi, egyedülálló nők élete, az hazudik! J